Esett a hó. Ne azt a barátságos képet képzeljük magunk elé, amit karácsonyi képeslapokon meg giccses amerikai filmekben látunk nagy pelyhekről, szenes mosolyú hóemberekről meg szánkózó gyerekekről. Inkább úgy jellemezném a helyzetet, mint amikor mínusz tíz fokban a csípős hideg szél az arcodba vágja a porhót, miközben még félálomban bukdácsolsz a jeges járdán, és csak abban bízol, hogy nem fogsz egy óvatlan pillanatban elvágódni.
illusztráció
És azokon a napokon, amikor kis túlzással megbénul a közlekedés, és mindenkinek már nagyon elege van a télből, a VKSZ kukásai akkor is járják a várost, kirángatják a hó alól a tárolóedényeket, állják a hideget, a szelet, a csapadékot.
Egyébként furcsák vagyunk mi, emberek. Senkinek nem tűnik fel, amikor a dolgok egyszerűen csak működnek. Mindig azt vesszük észre, ha valahol hiba csúszik a rendszerbe. Néha érdemes belegondolni, mennyi munka van a természetesnek tűnő állapotok mögött.
