P. Zsuzsa hosszú évek gyakorlata szerint elektronikusan elutalta az Eon-nak a jelzett áramdíj összegét. Gondolta eleget tett a kötelezettségének, fizetett a szolgáltatásért. Rosszul gondolta. Néhány nap múlva késő este e-mailben jelzett a szolgáltató, hogy kéthavi áramdíjjal tartozik, amit fizessen ki, mert bírósági eljárást indítanak ellen, sőt a későbbiekben előre kell majd fizetnie a szolgáltatásért. Megdöbbentette a hangnem, meg az állítás, ami nem volt igaz. Reggel hívta a szolgáltatót, hogy tisztázza a félreértést. Miközben várakozott a telefonra, jött egy újabb e-mail, amiben jelezték, nem kéthavi, csak egyhavi tartozása van.
Az ügyfélszolgálati előadó azt kérte, hogy az utalás banki kivonatát küldje át, mert azzal tisztázhatja önmagát. Ez azonnal megtörtént. P. Zsuzsa úgy gondolta, most már minden rendben. Megint rosszul tette. Néhány napon belül az Eon postai úton visszautalta az utolsó havi befizetett áramdíjat.
Megint kezdődött minden előröl. Levél, telefon. A telefonos munkatárs egyáltalán nem volt megértő, sőt kimondottan ellenségesen vette tudomásul a helyzetet, és egyáltalán nem mutatkozott megértőnek. Sokadik próbálkozásra kiderült: a probléma ott van, hogy P. Zsuzsa nem írta rá az utalásra befizetési azonosítót. Ez tény, mint az is, hogy az elmúlt években sem szokta.
Az Eon szerint újból be kell fizetni a visszautalt áramdíjat a büntetéssel együtt. Mert ezzel büntetés is jár. Plusz az átutalás minden járuléka őt terheli. Miért? Erre nincs válasz. Mint ahogy arra sincs, hogy miért fenyegetőzik az Eon az eddig és most is időben, pontosan fizető ügyfelével? Az is érthetetlen, hogy az ügyfélszolgálatos hölgy miért agresszív, miért elutasító. Biztos nem ez lenne a feladata!
De talán a legfontosabb kérdés az: ilyennek kell lennie egy szolgáltatásnak? Mert problémák, félreértések előfordulhatnak. De azt meg kell oldani, és nem megsemmisíteni, lemosni az ügyfelet!
