| Definíció szerint „hajléktalan a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező személy, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalan szállás" vagy „hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti”. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hazánkban 2010-ben 9175 regisztrált hajléktalan élt. Az összes hajléktalan számáról egy szintén 2010-es adat tudósít, eszerint ebben az évben Magyarországon 30 ezer hajléktalan élt, ebből 8-10 ezer Budapesten. |
Jó ideje húzódik már a hajléktalan-mizéria. Nagyjából másfél évvel ezelőtt egyes fővárosi önkormányzatok kezdeményezésére került a szabálysértési törvénybe az a passzus, ami tiltja a közterületek életvitelszerű használatát. Emellett az önkormányzatok jogosítványt kaptak arra, hogy saját hatáskörükben inkriminálják a területükön élő homelesseket, és akár ötvenezer forintig terjedő bírságot szabhassanak ki rájuk – amit közmunkára vagy börtönbüntetésre válthatnak át.
A hajléktalanok nehezen feloldható paradoxonba botlottak. Nincs hol lakniuk – vélhetően többségük nem passzióból él az utcákon –, ugyanakkor a közterületeken sem maradhatnak, hiszen az ötvenezres bírságot az életben nem tudnák kifizetni. Mehetnének szállásokra, de egyfelől rettegnek attól, hogy egyetlen pillanat alatt ellophatják tőlük minden vagyonukat – ami többnyire elfér egy reklámszatyorban –, másrészt egyszerűen nincs olyan intézményi kapacitás, ami képes lenne befogadni ennyi embert, különösen a fővárosban. A hajléktalannak nem elég tehát a saját baja, hogy olykor mínusz húsz fokban minden éjszaka a túlélésért küzd, közben még a közterület-felügyelet elől is menekülnie kell.
Tanya Haji (NewburyToday.co.uk)
Szabó Máté, az alapvető jogok ombudsmanja 2011 decemberében kérte az Alkotmánybíróságtól (Ab), hogy semmisítse meg az "életvitelszerű közterületen való lakhatás" tilalmáról szóló szabályozást. Az Ab 2012. november 12-i határozatában alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a hajléktalanok közterületen élésének törvényi tiltását. A hajléktalanok újra büntetlenül élhetik csöppet sem szívderítő mindennapjaikat az utcákon, tereken, aluljárókban. Néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió 180 perc című reggeli műsorában azt mondta: a hajléktalanság kérdésével kapcsolatos alkotmánybírósági határozat "életszerűtlen" és igenis meg kell adni a jogot az önkormányzatoknak ahhoz, hogy úgy dönthessenek: közterületeiken ne élhessenek életvitelszerűen hajléktalanok.
A miniszterelnök kijelentette: minden megyei jogú városban nemzeti konzultációt kezdeményeznek, hogy megkérdezzék a helyi lakosokat a mindannyiunkat érintő kérdésről. Azóta eltelt közel két hónap, és nem történt előrelépés az ügyben. A kormányfői ígéret szerint Veszprémben is lesz konzultáció, erről azonban egyelőre senki nem tud semmit. Az idő pedig telik, a tél egyre keményebb, a fagy egyre fájóbb.
Friss fejlemény, hogy pénteken Szabó Máté a konzultáció átgondolását kérte a kormánypártoktól, mert szerinte az nem alkalmas arra, hogy egy ilyen összetett kérdésben komoly jogi következményekkel járó döntéseket megalapozzon. Szabó Máté álláspontja szerint nemcsak lehet, hanem kell is a hajléktalanságról szakmai vitát, párbeszédet folytatni, a társadalom véleménye ebben a kérdésben is fontos. Az alapvető jogok biztosa szerint a hajléktalanság összetett szociális probléma, amelyet kellő türelemmel, a szociális eszközök használatával kell kezelni, a szakmai civil szervezetekkel együttműködésben keresni a valódi megoldásokat.
A kellő türelem és tolerancia pedig nem csak emberségből, keresztény felebaráti szeretetből lenne kívánatos, hanem azért is, mert az elszálló devizahitelek világában nemcsak lezüllött alkoholisták kerülnek az utcákra, hanem jóhiszemű családok is, akik néhány éve mertek nagyot álmodni. Miattuk lenne igazán fontos, hogy a látszatmegoldások helyett valódi válaszokat találjunk.
