Öt évvel ezelőtt, a veszprémi hős halálának ötvenedik évfordulóján avatták fel a Melocco Miklós készítette emlékművet a Megyeháza téren. A szobor azóta méltó mementója az 1956-os szabadságharc nagy eseményeinek.
A csütörtöki megemlékezésen dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes Mindszenty József jelmondatát idézve - "de victus vinci", legyőzetve győzedelmeskedik - vont párhuzamot a XX. század két kiemelkedő veszprémi figurája között. Mint elmondta, Brusznyai 1958-ban látszólag legyőzettetett, ám ma, ötvenöt évvel később már tudjuk, hogy valójában győzedelmeskedett.
dr. Navracsics Tibor
1956 a civil kurázsi, a polgári bátorság éve volt, az autonóm, mégis a közösséget szolgáló polgárok azok, akiknek a nevére a mai napig emlékezünk. Veszprémet a forradalom után bűnös városnak nyilvánították, és az egész közösség elszenvedte a megtorlásokat. A polgári bátorság azonban nem húnyt ki, a rendszerváltás éveiben Veszprém az elsők között nézett szembe múltjával, és vonta felelősségre a kommunizmus bűnöseit.
A megemlékezésen zenélt a Magyar Honvédség Légierő Zenekara, Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója pedig előadta Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című költeményét.
Rövid felszólalásában Bélafi László, a Brusznyai-emlékművet öt évvel ezelőtt felállító Védegylet Veszprémért korábbi elnöke méltatta a város polgárait, akiknek köszönhetően Melocco műalkotása évtizedek múlva is jelként áll majd a város szívében, és része lesz a hétköznapjainknak.
Bélafi László
| Brusznyai Árpád 1924. június 27-én született Derekegyházon. 1949-ben szerzett diplomát és görög-magyar történelem szakos tanári oklevelet. Ezután néhány hónapig az Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológiai intézetében dolgozott tanársegédként, ám innen csakhamar távoznia kellett: családját meghurcolták katolikus hitük miatt. Az 1956-os szabadságharc idején Veszprémben tanított, és tevékenyen részt vett a forradalomban. Mindvégig törekedett arra, hogy fékezze az indulatokat és megőrizze a forradalom tisztaságát. A szabadságharc bukása után előbb életfogytig tartó börtönbüntetésre, majd halálra ítélték, és több társával együtt 1958. január 9-én kivégezték. |
