Angela Merkel lehetségesnek tartja, hogy nem születik megállapodás az unió 2014 és 2020 közötti keretköltségvetéséről a tagországok állam-, illetve kormányfőinek csütörtök este kezdődő brüsszeli tanácskozásán.
A német kancellár újságíróknak nyilatkozott, amikor megérkezett az Európai Tanács székházába. Útja először Herman Van Rompuyhöz, a tagállami csúcsvezetők testületének elnökéhez vezetett, aki az este kezdődő plenáris találkozó előtt külön-külön kétoldalú megbeszélést folytat mind a 27 tagország, valamint a jövő nyáron minden bizonnyal EU-taggá váló Horvátország első számú vezetőjével.
"Az a fontos, hogy megoldást találjunk. Azt nem tudom, hogy ez most ez alatt a két nap alatt megtörténik-e. Németország célhoz akar érni, de lehet, hogy ehhez további szakaszra lesz szükség" - mondta a kancellár, akinek országa az EU legnagyobb nettó befizetője, és ennek megfelelően takarékoskodni akar az uniós kiadásokkal.
Merkel brüsszeli programjában csütörtök délután külön találkozó szerepelt Francois Hollande francia köztársasági elnökkel. Hollande - szintén a Van Rompuyjel való találkozóra érkezve - nem bocsátkozott esélylatolgatásba. Azt hangsúlyozta, hogy Franciaország és Európa érdekében áll forrásokat előteremteni a kutatás, az innováció, a közlekedés és az infrastruktúra céljaira. Nem mulasztotta el megjegyezni a közös agrárpolitika fontosságát sem, mondván, az teszi lehetővé a lakosság élelmezését, az élelmiszerbiztonságot. Franciaország a legnagyobb kedvezményezettje a mezőgazdasági termelők uniós támogatási programjának.
Mario Monti olasz miniszterelnök érkezési nyilatkozata szerint a mostani költségvetési csúcsnak hármas célja van: tisztességes megoldást kell találni, szolidaritást kell mutatni, és biztosítani kell a források hatékony felhasználását.
Monti szavai összegzően tartalmazzák azokat az eltérő szempontokat, amelyeket az egyes tagállami vezetők hangsúlyoznak a keretköltségvetésről szóló vitában. A nettó kedvezményezettek például - a szolidaritásra hivatkozva - ellenzik a kohéziós (felzárkóztatási) források drasztikus lefaragását, míg a jómódú "donorok" a közösségi célokra adott pénzek " eddiginél jobb felhasználására" szeretnének garanciákat kapni.
