Az 1956-os forradalom az újkori Magyarország egyik legnagyobb eseménye, amely Európára, és az egész világra kihatott - ezzel a gondolattal kezdte pénteken a Lovassy László Gimnázium előtt Murányi Levente ünnepi beszédét. Ő maga 16 éves fejjel vett részt az október 23-i eseményeken 56 évvel ezelőtt.
Beszámolt róla, ő hogyan élte meg a forradalmat. Elhangzott, az országban állomásozó szovjet csapatokat eleinte sikerült legyőzni. November 4-ig a magyar demokrácia csírája kibukkant. A politikus kiemelte, a nyugat akkor ismét elárult minket és szabad kezet adott a Szovjetuniónak, hogy leverjék a forradalmat.
László Dezső és Murányi Levente
Murányi Levente közölte, aki átélte a kádári megtorlásokat, a mai napig nem tudta őket kiheverni. Elmondta, azóta csalódnia kellett abban a reményben is, hogy a rendszerváltáskor számon kérik a gyilkosokat tetteikért. A bűnösök ma kiemelt pártnyugdíjjal élnek luxuskörülmények között, ahelyett hogy börtönt kapnának, hangsúlyozta a képviselő. Hozzátette, nehéz elviselni, hogy jó befektetés volt a hazaárulás. Elhangzott, minden héten beadnak egy indítványt, amely a luxusnyugdíjak megvonásáról szól, azonban ezt az „állítólagos nemzeti kormány” figyelembe sem veszi. A politikus kijelentette, a Jobbikon kívül máshol nincs politikai akarat, amely az előző rendszer bűnöseit elszámoltatná.
Rácsai Róbert verse után László Dezső atya beszélt. Elmondta, a Himnusz a legszentebb imánk. Majd feltette a kérdést, hogy vajon imádkozhatunk-e Istenhez, ha nem akarjuk valójában a változást. Elhangzott, az 1956-os forradalmárok már mind Isten trónja előtt állnak és vagy vádolnak minket, mert méltatlanok lettünk, vagy közbenjárnak, hogy villanjon fel az emlékezés szikrája.
Vitéz Juhász Antal verset mondott, majd ő is felháborodásának adott hangot, hogy a gyilkosok még ma is vígan élnek, vagy ágyban párnák közt halnak meg.
A megemlékezés zárásaként a jelen lévők mécseseket és koszorúkat helyeztek el dr. Brusznyai Árpád ’56-os vértanú szobrához.
