Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó munkáját a VEAB székházában mutatták be
igen élénk érdeklődés közepette. A szerzőnek mindössze hét hónap állt
rendelkezésére ahhoz, hogy a szakma kívánalmaknak megfelelően állítsa össze kiadványát.
Mint azt később megerősítette, ebben a hatóságok, intézmények, magánszemélyek
maximális támogatását élvezte.
A Helytörténet az iskolában c. konferenciával egybekötött bemutatót Porga Gyula alpolgármester „vezényelte” le. Elsőként az MTA Veszprémi Területi Bizottságának elnöke, Mészáros Ernő professzor méltatta a könyvet. Veszprém – mondotta – évtizedek óta fontos szerepet tölt be a magyar kultúra és tudomány szereplőjeként, ezért is nagyon fontos, hogy lakói megismerjék és megértsék környezetük és a társadalom összekapcsolódási pontjait.
Veszprém polgármestere, Debreczenyi János saját emlékeire hagyatkozva építette fel mondandóját. Szerinte az ember azt ismeri, amit szeret. Ezért is van nagy fontossága annak, hogy gyermekek-felnőttek egyformán megismerjék életterüket.
A városfejlesztési bizottság elnöke, Brányi Mária Veszprémet a szív és a lélek városaként titulálta. Véleménye szerint tudatos jövőkép csak akkor alakítható ki, ha a jelent megismerjük. Ennek válhat kiváló eszközévé a Veszprém város története.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem; az Országos Köznevelési Tanács
Kerettantervi Bizottságának elnöke, dr.
Trencsényi László egyetemi docens a könyv, a gyermek és a város hármas
egységére hívta fel a figyelmet. Ezek összehozásához – mondta – kell a támogató
környezet, ami az iskola, a család és szakmai szempontból a kerettanterv. Ennek
kell biztosítania minden településen ez egyediséget, mely a nevelőtestület
kreativitásán alapszik. Lehet ugyan a fenntartó önkormányzatnak befolyása, ám a
képviselőknek ilyen esetben önmérsékletről kell tanúbizonyságot tenniük.
Az oktatási bizottság elnöke, Némedi Lajos Eötvöst idézte, miszerint a múlt-jelen-jövő összefüggést kiemelten fontos megismerni. Ráadásul Veszprém kiemelten fontos helyzetben van, hiszen a magyar történelem legjelentősebb eseményeinek volt színtere az elmúlt évezredben. Hangsúlyozta, hogy gyakorlatilag tízezernyi diákról, negyven oktatási intézményről van szó. Beszédében utalt arra is, hogy idáig is több iskolában működött helytörténeti szakkör, de az óvodától az érettségizők korosztályáig minden csoport ilyen vagy olyan módon megismerkedhetett a város történelmével. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy kevés a színvonalas helytörténeti vetélkedő, jó volna azok programját hozzáértőkkel elkészíttetni.
A középiskolai koordinációról Katanics Sándor országgyűlési képviselő levelét dr. Bősze Ferenc képviselő olvasta fel. Katanics szerint a középiskolai oktatásban is helye van a helytörténetnek. Sőt: a testvérvárosok is bekapcsolódhatnának egy kölcsönös vetélkedőbe, s a győztesek kölcsönösen meglátogathatnák egymás településeit.
A könyv szerzője, Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó részletesen ismertette annak felépítését, felhasználási körét. Elmondta, hogy ugyan tankönyvnek szánta, de bátran lapozgathatja mindenki, hiszen olyan időszakot ölel fel a kiadvány, amely a kezdetektől napjainkig terjed, s valószínűsíthető, hogy ki-ki talál benne újat, érdekeset.
Bőszéné igazodott a kor követelményeihez: interaktív könyvet szerkesztett közel 600 képpel, számos visszacsatoló feladattal, kiegészítő olvasmánnyal stb.
A szerző szólt arról is, hogy egy társasjáték elkészítésén fáradozik. Már megtörtént levédése, s a műveltségi társasjáték talán még ebben az évben boltokba kerülhet.
Kissé markánsan fogalmazott a konferencia vendége, dr. Lichtnecker András levéltáros, történész, aki felpanaszolta, hogy míg számos kistelepülés kiváló monográfiákkal tudott jelentkezni a millennium évében, addig Veszprémnek ez nem sikerült, jóllehet annak igénye már a hatvanas években megfogalmazódott. Lichtneckert András egy hétkötetes veszprémi monográfiára évekkel ezelőtt már letette javaslatát, de még csak a másodiknál tart a kiadás. Bízik azonban abban, hogy 2011-ig.
A könyv lektora, dr. Ács Anna példaértékűnek nevezte a kiadványt, amihez hasonló csak kevés településen (pl. Esztergom, Szolnok) áll a diákság rendelkezésére.
Dr. Navracsics Tibor egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar) így fogalmazott: lehet lakni és élni is egy városban. Aki „átéli” a város életét, tevékeny, alkotórésze annak, az „él”, ám aki csak lakik, az hazaérve munkájából bezárja az ajtaját.
Veszprém a II. világháború utáni korszakban egy nagy hagyományokkal bíró kisváros volt, amely mára „közép” várossá nőtte ki magát. Ebben az esetben igen fontos, hogy tudja egy város (s annak vezetése) megtölteni a polgárok életét. Ebben pedig óriási osztályrésze van az identitástudatnak. Emögött érzelmi és racionális kötődés is áll. Ez utóbbit kell megtanulni, s ha a tudás átadási folyamata megszakad, akkor egy-egy közösség meg is szűnhet.
Navracsics Tibor a folytatásban utalt a Pap-korszak városromboló tevékenységére, amikor nem mert, nem tudott senki fellépni az esztelenség ellen.
Befejezésül felhívta a konferencia résztvevőinek figyelmét arra, hogy 2009-ben ünnepeljük a veszprémi püspökség fennállásának ezeréves fordulóját, s emlékeznünk kell a 65 éve történt holocaustra is.
