Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2026. április 6. Vilmos, Bíborka
Veszprém
16°C
2026. április 6. Vilmos, Bíborka
Veszprém
16°C

Hiszek a közös hitünkben

2011. május 29. 16:38 // Forrás: Petőfi Színház
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Karnebál című produkcióját láthatják a nézők Veszprémben, melyről Bocsárdi László mesélt.

- Amiben hiszek, az közös hitünk, mindannyiunké, színházi embereké: előadással szembeni igényességünk, hitünk abban, hogy játékunkkal a közösség javát szolgáljuk, és közös törekvésünk, hogy e kornak hű lenyomatai, emberségünk pontos tükrei lehetünk. A másságot megtapasztalni, különbözőségünk mögött felismerni azt, ami közös, egyazon kultúrán belül meglátni a sokféleséget: úgy hiszem, ez lehet ma egy székelyföldi és egy dunántúli színház kapcsolatának alapvető célja - mondta Bocsárdi László a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, aki örül annak, hogy a Karnebál című produkciójukkal június 2-án és 3-án a Veszprémi Petőfi Színházban vendégeskedhetnek. Ebből az alkalomból kérdeztük a direktort.


Bocsárdi László

- Milyen szempont alapján döntöttek úgy, hogy műsorra tűzik a Karnebált, üzenettel bír ez a darab a mai nézőknek?

- Praktikus szempontból a darabválasztás szorosan összefüggött a rendező személyével. Az előadás rendezője, Alexandru Dabija a mai román színház egyik legfontosabb rendező-egyénisége. A bukaresti Odeon Színház rendezőjeként (sok éven át igazgatójaként) egy olyan kortárs-színházi műhelyet hozott létre, melyet jelen pillanatban Románia legjobb színházai közt tartanak számon. Alexandru Dabija tapasztalatából, páratlan és pontos színházi gondolkodásából, Caragiale világa iránti érzékenységéből természetesen következett az, hogy darab-ajánlatai közül ezt a komédiát vigye színre a sepsiszentgyörgyi társulat. Romániában Caragialet rendezni egyet jelent a ma valóságával való szembenézéssel. Ennek a nyugati rongyokból fércelt ruhákban pompázó balkáni világnak, csalások és viszont-csalások, befuccsolt vendetták lumpen-világának vagyunk örökösei, ha tetszik, ha nem. Egy színes felszínű, ám mélyében kiégettséget, kiúttalanságot rejtő, örökké komikus világ képe az, amivel Caragiale darabja által a ma embere számára is tükröt tudunk tartani.

Azok, akik a román színházzal, a román kultúrával élő kapcsolatban állnak, Caragialet az egyetemes drámairodalom klasszikusai közt tartják számon. Paradox helyzet ez, hiszen Caragialet a román nyelvterületen túl alig ismeri valaki: azt a nyelvet, melyet a századforduló Bukarestje használt, fordítás aligha képes visszaadni, így viszont a fordítás során a beszédmódba, a nyelvhasználat sajátosságaiba ágyazott drámaírói világ java része is veszendőbe megy. Ezt a veszteséget próbáltuk meg visszanyerni, mikor bemutatónk alapjául Parti Nagy Lajos briliáns nyelvi leleményekkel teli szövegét, mely a századforduló Bukarestjének visszaadhatatlan keveréknyelvét egyfajta maga találta külvárosi magyarra fordította át.

- Miért tartja fontosnak a Veszprémi Petőfi Színház és sepsiszentgyörgyi színház kapcsolatának fenntartását?

- Alapvetően nem hiszek a testvérvárosi-testvérszínházi kapcsolatok létjogosultságában. Ám, ebben az esetben amiben hiszek, az közös hitünk, mindannyiunké, színházi embereké: előadással szembeni igényességünk, hitünk abban, hogy játékunkkal a közösség javát szolgáljuk, és közös törekvésünk, hogy e kornak hű lenyomatai, emberségünk pontos tükrei lehetünk. A másságot megtapasztalni, különbözőségünk mögött felismerni azt, ami közös, egyazon kultúrán belül meglátni a sokféleséget: úgy hiszem, ez lehet ma egy székelyföldi és egy dunántúli színház kapcsolatának alapvető célja: az, hogy közönségünknek bemutassuk stílusában különböző, a művészet iránt azonban egyformán elkötelezett intézményeink munkáját.

- A magyar színházi és kulturális értékek ápolása tükrében miként látja a határon túli magyarság jövőjét?

- Közösségünk jövőjére nem politikusként, nem szociológusként gondolok, hanem színházi emberként; úgy hiszem, a missziós tudat ma már nem elegendő ahhoz, hogy valaki művészi szempontból is érvényeset tudjon alkotni. Alig hiszem, hogy egyre nyitottabbá váló, a nagyváros vonzását egyre jobban érző nemzedékeket egyedül a nemzeti identitás deklarálása meg tudná szülőföldjén tartani. Erre egyedül a biztos megélhetés, az élet megfelelő színvonala képes. Ez az, amiben mi a magunk számára feladatot találtunk. Hiszen az élet minőségében a megélhetés anyagi feltételei mellett az elérhető kulturális kínálat minősége, sokfélesége és értéke is jelentős szereppel bír. A Tamási Áron Színház a sepsiszentgyörgyi közönségnek olyan európai távlatú, színvonalas színházi kínálatot akar nyújtani, amilyent Európa bármelyik nagyvárosa szívesen vallana a magáénak. Ezért dolgozunk rendszeresen együtt kiváló magyar és román rendezőkkel, ezért alapítottunk Sepsiszentgyörgyön olyan nemzetközi színházi biennálét, mely Közép- és Kelet-Európa legrangosabb színházi előadásait gyűjti egyetlen rendezvény műsorába. Jó színházat nézni ma már nem kell elutazni Sepsiszentgyörgyről - sőt, a város vonzerőt jelent mindazon színházkedvelők számára, akik művészetünktől igényes előadásokat, estéket várnak.


Részlet az előadásból

vehir.hu
további cikkek
Ki gondolta volna, hogy egy tyúkért fogunk izgulni 2026 tavaszán? kultúra Ki gondolta volna, hogy egy tyúkért fogunk izgulni 2026 tavaszán? Akciójelenetek, szerelem, társadalmi kérdések, humor – a legszórakoztatóbb filmek mindezeket kínálják a nézőnek. De mit várhatunk akkor, amikor a főszereplő egy tyúk? tegnap 22:11 A kereszt titka – nagypénteki liturgia a veszprémi székesegyházban húsvét A kereszt titka – nagypénteki liturgia a veszprémi székesegyházban Nagypéntek csendje és megrendítő mélysége töltötte be a Szent Mihály Főszékesegyház falait, ahol Dr. Udvardy György érsek atya vezetésével tartották meg az Úr szenvedésének és halálának liturgiáját. Az egyház egyik legcsendesebb, mégis legbeszédesebb napján nem mutatnak be szentmisét – a „csonka mise” egyszerűsége még inkább ráirányítja a figyelmet a kereszt titkára. 2026. április 4. 12:58 „Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Life&Style „Több mint tíz éve temetik a tévét, de a tévé köszöni jól van” Till Attila Pulitzer-díjas riporter, műsorvezető, filmrendező több évtizede van jelen a szakmában, s bár eredetileg képzőművésznek készült, végül a műsorvezetés lett az, amiben otthonra lelt. Mint mondja, ez mindig könnyen ment neki, soha nem érezte, hogy nehézséget okozna. Arra kerestük vele a választ, hogyan alakult a tévé szerepe az elmúlt évtizedekben; változásokról, tendenciáról beszélgettünk, méghozzá az ő munkásságán keresztül. Kiderült az is, pályája elején fontosnak tartotta, hogy neve később országosan ismert legyen, hiszen, ha a politika közbeszól, a név adott esetben megvédheti. 2026. április 2. 16:12

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.