Symposion, Ladik Kati, Fenyvesi Ottó, Bozsik Péter, Ladányi István – mind-mind egyet jelent: a vajdasági kultúrát, művészetet. Azt a szabadgondolkodású, a nyugati világra nyitott, a délvidéki kultúrát magába olvasztó kultúrmissziót, amely nálunk, Veszprémben talált új hazára.
Ennek a folyamatnak a legjobb példája maga az újság. Új Symposionként élte virágkorát a hetvenes, nyolcvanas években Délvidéken, majd a jugoszláv utóháborúk miatti kényszervándorlás következményeként Veszprémben folytatta pályafutását Ex Symposion néven. A periodika több volt egyszerű művészeti magazinnál. Több volt, mert a vajdasági kultúrélet színe-virágát vonta be alkotói gárdájába. Több volt, mert nem csak írta, véleményezte az aktuális művészeti áramlatokat, hanem maga is alkotója, irányítója volt annak. Több volt, mert a kortárs művészetet ötvözte az élvezhető, fogyasztható újságírással. Több volt, mert megőrizte állandó frissességét, mindig új és új alkotókat, gondolkodókat vont be alkotói közé.
Ez a szellemi műhely robbant fel a délvidéki háborúk miatt. Szétrobbant, és többsége Veszprémben landolt, itt talált új hazára – és folytatta ezt a kultúrmissziót, amit a Vajdaságban elkezdett.
Nekik köszönhetően nyílt meg a veszprémi kultúrélet, kapott új impulzusokat, új energiaforrást. Nekik köszönhetően ismerhettük meg az ő avantgárdjukat, Ladik Kati performanszait, Sziveri János verseit, Tolnai Ottó gondolatait, Fenyvesi Ottó verses, képes világlátását, Bozsik Péter prózáját…
Veszprém kulturális és médiavilága sokat kapott tőlük.
Ladik Kati
Igaz, tegnap a főszereplő Ladik Kati volt, aki már többször látogatott hozzánk, mint élő szobor, mint kísérleti film, mint egyfajta vizuális kísérlet.
A róla írott szám is arra figyelmeztet, hogy az évek múlása ellenére a bennük megszólaló rock and roll továbbra is szól. Igaz, egy kicsit halkabban, lassabban, de annál nagyobb átéléssel.
