Az MKB Veszprém KC magyar válogatott irányítója a keddi kézilabdatörténeti-kiállítás után nyilatkozott a vehir.hu portálnak.
Császár Gábor
– Hogy tetszett a tárlat? – szögeztük a kérdést az MKB profijának.
– Kíváncsian vártam a kiállítást, hiszen ehhez hasonló eseményén még soha nem vettem részt. Nagyon szép dolgokról beszéltek a felszólalók, s maga tárlat is roppant érdekfeszítő volt. Koromnál fogva nem voltam részese annak a korszaknak, amikor még nagypályán űzték ezt a játékát, éppen ezért érdekes volt látni, hogy honnan indult, s hova jutott a sportág. Emellett pedig felidézhettem a régi nagy, Éles-féle korszak eredményét. Számomra csemege, s nagyon kedves időtöltés volt a program.
– Megtaláltad a számításaid, jól érzed magad Veszprémben?
– Jól érezem magam, s nagyon megszerettem a várost. Sok helyen játszottam már, de nagyon jó érzésekkel és nagy várakozással tértem haza, amelyeket mind meg is kaptam. Szerettem volna, hogy a napjaim tartalmasabbak legyenek, sűrűbben lássam a családomat, több időt tölthessek a barátnőmmel, s, hogy egy kicsi magánéletem is legyen. Ez teljes mértékben megvalósult. Egy játékos életében persze a legfontosabb a karrier. A Hamburg elleni vereséget leszámítva – ahol emelt fővel vesztettünk –, nem találtunk legyőzőre. Ha pedig jók ez az eredmények, a sportoló hangulata fokozottan jobb.
– Egy hónap elteltével, hogy látod, mi volt a sikeres szereplés kulcsa Svédországban?
– Egyértelműen a csapat összetartása. Ha ez megmarad, illetve, ha még tovább tudjuk erősíteni, akkor véghez tudjuk vinni azt a bravúrt, amelyről a játékosok és a szurkolók is álmodnak: kijuthatunk az olimpiára. Régóta vagyok a válogatottnál, több nagy generációt végigkísértem már, s bátran mondhatom, hogy ilyen összetartó brigád, amely ilyen csapategységet tud alkotni, nagyon régen nem volt.
– Úgy tűnik, sikeresen zökkentetek vissza a klubkézilabdába…
– Sosem egyszerű feladat a válogatott tornák után visszarázódni, hiszen az ember sok élménnyel, ám erőtlenül tér vissza. Nem egyszerű úgy teljesítni, hogy közben erőt is kell gyűjteni és kipihenni magunkat. Másfél hónapig nem voltunk együtt, ami egy csapat életében nagyon hosszú idő. A szombati BL-csatára kezdett újra összeérni a csapat. Most már egyre jobban megy a „zsuga”, s a meccseken is egyre több ideig tudunk jól játszani, ami nagyon fontos, hiszen az év két legfontosabb meccse következik.
– Hogy látod az esélyeket?
– A Montpellier az első meccsén kikapott hazai pályán a Hamburgtól, akiket mi később legyőztük, legutóbb pedig a franciák nyertek Németországban. Az eredményekből tehát nem lehet jósolni. A Hamburgtól mindenki többet várt, akik csapatként nem tudták azt nyújtani, amit tudnák, pedig világsztárok alkotják az együttest. Leírni azonban nem szabad őket. Azt gondolom, hogy a Koldingnál jobbak vagyunk, bár ellenük is nagyon meccset vívtunk az ősszel. Nagyon fontos, hogy Dániában pontot, vagy pontokat szerezzünk, hogy aztán nyugodtan menjünk Franciaországba. Ott pedig eldőlhet, hogy ki lesz a csoportgyőztes, ami a folytatás szempontjából nagyon-nagyon fontos. A Kolding ellen tehát szeretnénk nyerni, utána pedig jöhet a következő bravúr a Montpellier ellen.
– A veszprémi szurkolók dédelgetett álma a sorozat négyes döntője. Képesnek tartod a csapatot, hogy eljusson Kölnbe?
– Egyértelműen igen, hiszen amúgy nem lenne értelme nap, mint nap vért izzadni az edzéseken. Hőn áhított célunk a final four, amelyre velünk együtt nagyon erős együttesek pályáznak. Abszolút képesnek tartom a csapatot, hogy odaérjen, ehhez azonban nagyon sok tényezőnek kell össze jönnie, s egy kis szerencse is kell a sorsolásnál. Úgy vélem, hogy a csoportban az első két hely valamelyikén végezni óriási dolog, a csoportgyőzelem pedig túlszárnyalná a várakozásainkat. Ezt követően még két csapatot kellene búcsúztatni az egyenes kieséses szakaszban, ahol már mindenki feni a kardját. Bravúrnak tartom a négyes döntőt, de nem lehetetlennek.
– Mindemellett idehaza is helyt kell állnotok egy erősödő Szeged ellen. Az első magyar bajnoki címedért és kupagyőzelmedért küzdesz…
– A Szegedben a válogatottbeli társak a többi jó játéksokkal kiegészülve jó erőt képviselnek. Nagyon szeretném megszerezni az első elismeréseket Magyarországon, az aranyérmeket mind a kupában, mind a bajnokságban. Hatalmas a tempó, hiszen három hét múlva már válogatott meccsek lesznek. Utána jön a Szeged, lassan vége az alapszakasznak, s jön a rájátszás, majd a BL-ben a sorsdöntő meccsek. Unatkozni nem fogunk június közepéig, ami számomra öröm. Megyünk előre, hiszen megvannak a céljaink, feladataink. Személy szerint nekem is: érmeket szeretnék érezni a nyakamban.
Olvassa el Mocsai Lajos véleményét is a BL folytatásáról, a kölni négyes döntőről, a Szeged elleni hazai versenyfutásról és a jövő évi keretről!
